Elpotyogtatja néhány sugarát a nap,
Keringenek az ürben, mint a sárga pálcikák
Az asztalon, müanyag számolórudak,
Míg végleg ki nem alszanak.
Csak pontrácsok és vonalhálók,
Látod, mennyire egyszerüen leírható a világ.
Legyél te az egyetlen megmaradt
Számolókorongom piros fele.
Én leszek a kék.
Simulj teljesen eggyé velem,
Mielött elsötétül odakint az ég.
